Az alapítás története

 

Magyarországi kezdetek

Már kisgyermek koromban szorosan az életem része volt a sport. Több évig versenyszerűen szertornáztam, majd vízilabdáztam és későbbiekben hobbi szerűen a versenykerékpározást űztem.

A húszas éveim közepétől sajnos közel 15 évig kimarad az aktív sport az életemből. De ebben az időszakban sem szakadtam el a sporttól. 2005-ben indítottuk el az akkor még egyedinek számító sportmagazinunkat a Sportime Magazint, mely a mai napig minden páros hónapban megjelenik.

A magazin célja, hogy megjelenési felületet biztosítsunk azoknak a sportolóknak és sportsikereknek, akik a nagyobb kereskedelmi kiadványokba nem kerülhetnek bele. Így segítve, hogy megismerjék őket az emberek és az esetleges szponzorok. A kiadvány elsősorban egyéni amatőr és félprofi sportolóknak ad megjelenési lehetőséget.

Negyven éves koromban jött egy nagy bumm. Egy súlyos tüdőbetegségen estem át, melyből szerencsésen felépültem.

Ezután döntöttem úgy, hogy valamit változtatni kellene az életemen, és újra elkezdtem sportolni. Persze mindjárt három sporttal, és egy kis kereszt edzéssel. Szóval triatlonista lettem.

Ez a sport és a körülötte lévő emberek nagymértékben megváltoztatták az életem és a gondolkodásom. A magazin mellett szerettem volna olyan más dologgal is foglalkozni, mellyel segíthetem a sportolókat, de szorosan kapcsolódik a már meglévő célközösségemhez, a sportolókhoz. 

Így kezdtem el többféle egészséghez, sporthoz kapcsolódó termékkel ismerkedni, de igazából egyik sem tudod  meggyőzni 100%-osan a termék hatásosságáról, minőségéről.

Mindegyik cég nyomta a hatalmas marketing bullshit-et, de igazából semmi különlegeset nem tudtak, vagy épp a vezetőik nem voltak hajlandóak megérteni, hogy mi Magyarok lehet egy kicsit másképp gondolkodunk. :-)

Aztán egy szép nyári napon úgy gondoltam hogy körbe kellene nézni az interneten, hátha van egy olyan márka, aminek még nincs képviselete a hazánkban. Nem is kellett sokáig keresgélnem, mert elég hamar rátaláltam a Hammer Nutrition amerikai cég termékeire. A weboldal átnézése után írtam a cégnek, hogy lenne-e lehetőség a magyarországi képviseletre. Meglepetésemre 5 perc múlva válaszoltak és azóta együtt dolgozunk. (Képen az első rendelésünk - 2016 május)

Hogy jól döntöttem-e? Talán az életem legjobb döntése volt. Egy olyan csapatba sikerült bekerülnöm, ahol nincs megfelelési kényszer, nincsenek forgalmi elvárások, nincsenek kötelezően megvásárolandó marketing eszközök. De bármit is mondtak, az minden úgy működött, ahogy állították. Minden területen szabad kezet kaptam, mely hihetetlen szabadságot adott, mindenféle kényszer nélkül.

Bár olvastam korábban a cég filozófiáját, de igazából magam is csak később, kb. két év után értettem meg, amikor Brian Frank tulajdonos ellátogatott hozzánk.

Ezt nagyon sokszor mesélem, de talán nem lehet elégszer. Amikor megkérdeztem, hogy miért csak 28 év után indult el az európai forgalmazás, csak annyit kérdezett? “Miért nem hívtál korábban?”.

Ekkor jöttem rá, hogy ez a cég nem akarja, hogy minden utcasarkon ott legyen a terméke. Az elsődleges célja, hogy megismertesse a sportolókkal a helyes frissítést, és felhívja a figyelmet a helytelen frissítés és étrend-kiegészítők használatának veszélyeire. Ehhez kínálja, gyártja a minőségi, cukortól és szükségtelen adalékanyagoktól mentes termékeit.

Szóval nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a márkát, és azt a filozófiát amit képvisel. A minőségről nem szeretnék beszélni, mert aki kipróbálja, az úgyis azonnal érezni fogja, hogy miről beszélünk. Illetve beszéljenek erről azon sportolók eredményei, akik a Hammer termékeket használva állnak fel rendszeresen a dobogóra.

 

Az alapítás története

 A kérdés, amit legtöbbször megkapok az első találkozáskor így szól: „Mi vitte arra, hogy belevágjon ebbe a vállalkozásba?” Ha Neked is eszedbe jutott ez a kérdés, ezt tudom mondani.

Ez a történet egy különleges korszakról, az egyedi múltamról és azokról a különféle befolyásokról szól, amik arra késztettek, hogy elkezdjem és azóta is kitartóan építsem ezt a vállalkozást. Három évtized kitartó, kemény munkája és elkötelezettsége segített nekem a szerény kezdetektől oda jutni, amit ma látsz.

EGYKORON

Amikor 1987 augusztusában bemutattuk az első termékünket, épp a triatlon sport volt a legújabb fitnesz őrület. Időhiányban szenvedő „yuppiek” és a fitnesz–orientált „baby boom” generáció tagjai vágtak bele lelkesen és edzettek háromszor annyit, mint más, egy-sportágban sportolók.

Az ilyen nagy mennyiségben végzett állóképességi edzések kellemetlen mellékhatásai közé tartozik a fáradtság, lelassult regeneráció, enerváltság, vérszegénység, csökkent immunfunkciók és egyéb bántalmak.

Pontosan tudtam, hogy mi történt ezekkel a sportolókkal és hogyan tudnék nekik segíteni nekik, hiszen addigra én már évek óta fogyasztottam antioxidánsokat és mikroelemeket az energiaszintem emelésére, az állóképesség fokozására és az edzések okozta fáradtság és a regeneráció hatékony kezelésére.

Ne feledjük, akkoriban nem volt közismert a szabadgyökök szerepe a szervezetben és az, hogy az antioxidánsoknak milyen feladat jut a károsodások semlegesítésében és javításában. Nem voltak még, antioxidánsokban és mikroelemekben gazdag speciálisan fejlesztett táplálékkiegészítők a nagy mennyiségű állóképességi edzés okozta stressz kezelésére.

Ráadásul a legtöbb sportoló étrendje is tévutat jelentett a masszív mennyiségű szénhidráttal és a közel nulla zsírtartalommal. Az edzés közbeni táplálkozás is korlátozott és primitív volt, a legtöbben inkább a banánt és a vizet részesítették előnyben a kor különböző élénk színű cukor/só/citromsav tartalmú italkeverékeivel szemben.

Akkoriban az állóképességi sportokban alkalmazott táplálkozással kapcsolatban kialakult álláspont volt minden közül a legproblematikusabb. Az akkori szakértők azt a téves elméletet hangoztatták (és ezt aztán minden kiadvány szolgai módon leközölte), hogy „töltsd vissza, amit elhasználtál” folyadékból, szénhidrátból és elektrolitból.

Ennek köszönhetően a sportolók 500-800 kalóriákat próbáltak letuszkolni a torkukon óránként, hozzá masszív mennyiségű vizet ittak. Természetesen az ilyesmi akkoriban nem vezetett (és most sem vezet) semmi jóra a sportolóknál.

Üzemanyagpótlás és táplálékkiegészítés szempontjából ez volt az állóképességi sportok sötét kora. 3-4 óra időtartamú (arról ne is beszéljünk, hogy 6, 12, 24 órás vagy hosszabb) eseményeken való részvétel szinte mindig olyan negatív fizikai tünetekkel járt, mint a gyomorbántalmak, a GI distress és/vagy gyomorcsikarás – ami súlyosabb esetekben életmentő infúziót igényelt az orvosi sátorban.

A triatlon 80-as évekbeli növekedését, a szenior kerékpározás követte a 90-es évek elején, majd a hegyi kerékpározás követte a 90-es évek végén.

Eközben „beütött az ultra hatás” is –mindenféle elképzelhető ultratávú versenyt kezdtek el szervezni és ez a trend a mai napig tart. Az állóképességi sportok világának és a sportolók számának növekedésével együtt fejlődött a mi cégünk is.

A körülményeknek ez az egyedi összejátszása teremtette meg számomra a terepet és adott lehetőséget, hogy megalkossam az első, kifejezetten állóképességi sportolóknak készült táplálékkiegészítőket. Az ezt követő időben folyamatosan fejlesztettem az állóképességi sportolók igényeit kielégítő kivételesen hatékony üzemanyagokat, kiegészítőket és más termékeket.

 

AZ ELŐZMÉNYEK

A történetnek egy másik eleme, hogy hogyan kezdtem el 20 éves koromban 1987-ben táplálékkiegészítőket árulni a San Francisco-i lakásomból.

1967-ben születtem meg Hollywood Hills-i otthonunkban, még azelőtt, hogy megérkezett volna a bába.

Apámék valódi dél-kaliforniai „hippik” voltak. Az apám csontkovács volt és mindig támogatta a táplálék-kiegészítés szükségességét az optimális egészség érdekében. Édesanyám holisztikus gyógyító és bábaasszony volt.

A mi háztartásunkban nem ettünk sok cukrot, búzát és feldolgozott, tartósított tejterméket - leginkább teljes értékű ételeket ettünk, nálunk nem volt „ócskaja”, ahogy anyám egyébként mindent hívott, ami csomagolva vagy konzervben érkezett.

Mondhatnám, hogy mi már azelőtt granolát ettünk, mielőtt az menő lett volna. Emlékszem már 4 éves koromban szedtem vitaminokat.

Már korán elkezdtem vonzódni a sporthoz, leginkább azokhoz a sportágakhoz, amikben kerekeken lehetett gurulni, kerékpározni a második születésnapom után tanultam meg, nem sokkal később gördeszkázni is tudtam.

Az ötödik születésnapomra már motoroztam és nemsokára már BMX és motokrossz versenyeken indultam. Mivel az iskolába járás fakultatív volt a „szabadelvű” suliban ahová irattak, a napjaim nagy részét kerékpározással, gördeszkázással vagy motorozással töltöttem.

1976-ban két lánytestvéremmel, édesanyámmal Csádba költöztünk, ahol Anyám új férje lett a Békehadtest csádi igazgatóhelyettese. A fővárosban N’Djamenában laktunk.

Az ez után következő 3,5 év volt életem legizgalmasabb és legtöbb tudást adó időszaka. A megszámlálhatatlan tapasztalaton és a megváltozott szemléleten túl, amit a világ egyik legszegényebb országában 8-12 évesen eltöltött évek adnak, annyit kerékpároztam és motoroztam, amennyit csak akartam, és mindennap fociztam az iskolában.

Mindezt 37 fokos hőségben. A megfelelő folyadékpótlás és táplálkozás létfontosságú volt, ha nekem nem is, a legtöbb engem körülvevő ember számára igen.

A második 2,5 éves csádi kiküldetésünket az 1979 végére az egész országra kiterjedő és egyre súlyosbodó polgárháború kurtította meg. Egy heti ostrom után N’Djamenaból a szomszédos Kamerunba menekítettek bennünket 6 hétre.

Aztán amikor közölték velünk, hogy „kő kövön nem maradt” és a Békehadtest felfüggeszti a csádi munkáját, visszatértünk Dél-Kaliforniába és Long Beachen telepedtünk le, ahol felsős és gimnazista éveimet töltöttem.

Egyből újrakezdtem a kerekes életet, kerékpároztam, gördeszkáztam és motoroztam, amikor nem iskolában voltam vagy épp nem dolgoztam, hogy finanszírozni tudjam a versenyzésemet.

Középiskolában a mindenben élenjáró és sokszor kerületi bajnok Long Beach-i Wilson High School vízilabda és úszócsapatához csatlakoztam. Ez napi 4-5 órát jelentett a medencében és ez csak a keresztedzés volt az igazi szenvedélyemhez, a motokrosszhoz.

Nagyon sok verseny volt akkoriban, heti egy vagy két este is versenyeztem és általában a hétvégén is, ha épp nem volt meccs vagy nem kellett valamilyen úszóversenyre mennem. Ezek mellett tartottam a jó tanulmányi eredményem is az iskola fakultációs tárgyaiból, miközben bármilyen munkát elvállaltam, hogy fizetni tudjam a versenyzés költségeit.

Elsőkézből tudtam, hogy milyen mély hatása lehet a megfelelő sporttáplálkozásnak és kiegészítésnek edzések, versenyek előtt, alatt és után a regenerációra és az energiaállapotra. Magas dózisú CoQ10 és különböző antioxidánsok kombinációjának segítségével képes voltam tartani ezt az észbontóan aktív programot. Amint leálltam velük, a regenerációm szétesett és minden alkalmat kihasználtam egy szundításra.

A motorversenyzésnek köszönhetően egy térdsérülést is összeszedtem, amiből két műtét lett és a közúti kerékpározás felfedezése, mint rehabilitációs eszköz. 1985-ben érettségiztem le és San Franciscóba költöztem, ahol a San Francisco State University-n kezdtem el nemzetközi gazdaságtant tanulni. Esténként parkolóőrként dolgoztam és hétvégeken Tiburonban egy gourmet terménystandon árultam. Így napi 4-6 órám maradt kerékpározni és nem is csináltam mást, bejártam a Marin Headlands félszigetet és az öböl környékét.

Azonban nagyon hamar frusztrálni kezdett a kifejezetten nagy távolságokat teljesítő kerékpárosoknak és állóképességi sportolóknak készült táplálékkiegészítők hiánya a piacon. Ezért visszatértem a gimnáziumi időkben bevált megoldáshoz és elkezdtem nagy dózisban szedni a CoQ10-et és az antioxidánsokat. Az energiámra, állóképességemre és regenerálódásomra gyakorolt hatása pont olyan csodálatos volt, mint gimnáziumban.

1987-et írtunk. Adott volt a sok egyedi körülmény és a korábban említett kielégítetlen piaci igények miatt, adva volt, hogy milyen termékkel tudnám kielégíteni a keresletet – tökéletes megoldás volt ez egy munkát kereső vállalkozó számára.

1986-ban kimaradtam az iskolából, felhagytam a tervemmel, hogy a nemzetközi kereskedelemben dolgozzak, hogy vállalkozó legyek. 1987-ben néhai édesapám Gerry S. Frank, DC segítségével piacra dobtam a kifejezetten állóképességi sportolók igényeit kielégítő E-Caps nevű táplálékkiegészítő családot.

Első termékünk az egyetlen hatóanyagot tartalmazó, magas-potenciájú CoQ10 kiegészítő volt. Ezt követte néhány hónappal később a Race Caps és az Enduro Caps – mára a kettőt kombináltuk, frissítettük és fejlesztettük a Race Caps Supreme. Ezt az első három terméket hamarosan követte a Boron, a Chromemate, a Xobaline és az Energy Surge. A mai napig a kedvenc termékeim közé tartoznak.

Gerryt sajnos 1991-ben nagyon gyorsan elvitte a rák, még mielőtt felszámolhatta volna a rendelését, hogy csatlakozzon hozzám a mindennapok munkájában.

 

 

A KORAI ÉVEK

Akkoriban vált egyértelművé, hogy nem álltak rendelkezésre állóképességi sportolóknak szánt üzemanyagok.

Egy idő múlva már nem is számoltam a panaszkodókat. Mindenki arról mesélt, hogyan lettek rosszul és voltak képtelenek a verseny közbeni táplálkozás miatt a képességeik szerint teljesíteni. Ebből lett a (Dr. Bill Misner és általam közösen fejlesztett) Sustained Energy, a maga nemében az első ilyen jellegű termék, ami háromféle összetett szénhidrátot, fehérjét és egy sor, a zsír anyagcserét támogató tápanyagot tartalmazott.

A fejlesztés folyamatában még „Wild Bill’s Triple X Mega Fuel” néven futott, aztán az „Energy Surge” név került szóba, míg meg nem maradtunk a „Sustained Energy” mellett. Ízesítés és hozzáadott édesítőszer nélkül, sokak szerint olyan íze volt, mint az ázott gabonapehely vagy a tapétaragasztó. Ennek ellenére forradalmasította a táplálkozást a 3 órát meghaladó edzések során.

Nem sokkal a Sustained Energy sikeres indulása után kezdtem el fejleszteni a Hammer Gel-t, addig az Egyesült Államokban Leppin Squeezy néven egyetlen kifejezetten energia gél létezett.

Tisztában voltam azzal, hogy tudok fejleszteni az eredetin, úgy ahogy azt a „sportital” koncepcióval is meg tudtam csinálni. A Sustained Energy-hez hasonlóan a Hammer Gel összetevői közül is kihagytam a finomított cukrokat és helyette összetett szénhidrátokat választottam maltodextrin formájában, illetve valódi gyümölcskoncentrátumot a gyümölcsös ízhez.

A finomított cukrok és a citromsav hiánya a fő ok, amiért a Hammer Gel sokkal jobban működik, mint bármely más gélek és ezért mondják a sportolók, hogy nem tapasztalnak olyan mellékhatásokat, mint a piacon megtalálható többi gélekkel.

1995 újabb fontos év volt a számomra. A már meglevő állóképességi E-CAPS néven ismertté vált kiegészítők és teljesítménynövelők mellé elkezdtem bemutatni a Hammer Nutrition Endurance Fuels termékeket. Abban az évben költöztettem a családomat és a vállalkozásomat Montanába, Whitefish városába. Rajtam kívül egy főállású alkalmazottam volt, 2014-ben a Hammer Nutrition csapat közel 40 főből áll a Whitefish-i Központunkban.

 

A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK

Ahogy erősödött a termékeim népszerűsége, egyre több kerékpáros és más szakbolt kezdett el érdeklődni irántuk.

Soha nem állt igazán szándékomban forgalmazókon keresztül értékesíteni a termékeimet, de örültem annak, hogy hatékony és egészséget hordozó termékek kerülnek a fogyasztókhoz.

Ebben a felállásban az jelentett kihívást, hogy a vásárlók a forgalmazóknál pontosan ugyanolyan tanácsadást és ügyfélélményt kapjanak, mint ha közvetlenül tőlünk vásárolnának. Ezért szeretünk olyan forgalmazókkal dolgozni, akik „értik” ezt az új üzleti paradigmát – a web-shopok mostani világában a hagyományos „tégla és habarcs” boltok akkor tudnak boldogulni, ha a kiszolgálásra, a vásárlók felvilágosítására és tájékoztatására helyezik a hangsúlyt!

Emiatt döntöttem úgy, hogy ingyenes felvilágosító anyagokkal segítem a forgalmazókat, kiterjesztettem a 100%-os elégedettségi garanciánkat az üzletekben vásárolt termékekre és elkezdtem frissítési tájékoztatókat és munkavállalói tréningeket tartani országszerte.

A forgalmazók azt tapasztalták, hogy ha az ügyfelek jól frissítettek akkor jobban fejlődtek a sportban és gyakrabban tértek vissza a boltba, jobb és szorosabb kapcsolatot alakítva ki az ottaniakkal.

A vállalkozásunk forgalmazói oldala mostanra akkorát nőtt, hogy országszerte több ezer bolttal vagyunk kapcsolatban, de a márka, az árstruktúra és üzleti terv integritásának megtartása érdekében úgy döntöttem, hogy lemondok a szupermarketek és diszkontáruházak által kínált könnyű pénzről – mert ott nem lehetne megfelelő tájékoztatással és felvilágosítással élni.

Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy a mai napig megvannak az eredeti forgalmazóink és mára négyzetméterre vetítve a táplálkozás kiegészítő termékek hozzák a legnagyobb bevételt számukra!

Brian Frank
owner